5. fejezet - elsõ kivágott rész Giin és az oderuti kormányzó beszélgetésébõl

A kormányzó, Hourd Teilliennuwa már öregedő, de még mindig robusztus férfi volt, fekete bőrű, csakúgy, mint a nem kaveni lakosság nagyobb része a bolygón, és rengeteget mosolygott. Beszélgetéseik légköre is könnyed volt, és barátságos, így általában elég zökkenőmentesen alakultak a két közösség kapcsolatai.

- Giin-ra - hajolt meg a kormányzó udvariasan, ahogy Giin az utolsó lépcsőn is fellépett. - Örülök, hogy eljött.

- Részemrõl az öröm, Teilliennuwa kormányzó - válaszolta Giin udvariasan, és tökéletes külsõs finomsággal érintette meg a férfi felé nyújtott személyi kártyáját.

Lassan sétáltak be a nagy, kétszárnyú ajtón, s ahogy a kormányzó hivatali folyosójára értek, újra megindult mögöttük az élet.

- Hallottam, újabb lakókkal gazdagította az Irati Központi Fegyházat - jegyezte meg a kormányzó kedélyes hangnemben.

- Ronda ügyek voltak - mondta Giin és megrázkódott. - Féltékenységből elkövetett emberölés az egyik, nemi erőszak a másik. Örültem végre, amikor mindkét ügy lezárult. Az utóbbi már csaknem egy éve folyt.

- Még szerencse, hogy nekem nincsenek bírói, csak politikusi kötelezettségeim. Ez mégiscsak könnyebb. Meg aztán nem hiszem, hogy ha bíráskodnék is, maradna bármi másra időm mellette, tekintve, hogy a bűnözés nálunk sokkal virulensebb. Sokszor gondolkozom azon, mi lehet ennek vajon az oka?

Giin szerette az idős férfinek a stílusát, ahogy lassan, kényelmes tempóban sétáltak az épületben (csaknem kaveni módra) és beszélgettek.

- Talán megemlíteném a tényt, hogy "vallási alapon elkülönülő, autonóm jogokkal bíró közösség"-ként vagyunk bejegyezve - mondta kis mosollyal.

- Gondolja, hogy a vallás az oka? - kérdezte a kormányzó kicsit megemelt szemöldökkel. Mikor Giin bólintott, megrázta a fejét. - A helyi lakosság majdnem háromnegyede valamelyik nagy vallási közösséghez tartozik: katolikus, muszlim, vagy különálló. Még néhány protestánsunk is van. De ez nem tűnik úgy, mintha megakadályozná õket a bûnözésben.

- A válasz talán ott található, hogy egy vallásszociológiai könyvet felütve mi a "fundamentalista irányzatok" címszó alatt vagyunk megtalálhatók, csakúgy, mint például a Bethelen a Független Protestáns Közösség, vagy a Síita Testvérközösség, amelyeken belül szintén bizonyíthatóan alacsonyabb a bűnözés.

- De nem annyira, mint maguknál.

- Mert mi nem úgy vagyunk fundamentalisták, ahogy õk - magyarázta Giin. - Ők elméleti módon azok, mi a gyakorlatban.

- Azaz? - Giin érzékelte a kormányzón az értetlenséget. - Magam is tanultam szociológiát, tudok egyet s mást a fundamentalizmusról, de nem hiszem, hogy ezt a fajta megkülönböztetést bárhol is olvastam, vagy hallottam volna.

Megálltak és egymás felé fordultak.

- Ez nem is vallásszociológiai kifejezés. Éppen csak nem találtam megfelelõbb szavakat - mentegetőzött Giin. - Azt akarja jelenteni, hogy náluk az tartozhat a közösséghez, aki hiszi azokat a hittételeket, amiket õk, s tagjaik egy része betért, tehát nem beleszületett a hitbe. Ezen kívül a praxis, a vallásgyakorlat módja nem annyira kötött. Nálunk majdnem kivétel nélkül mindenki beleszületett a gyakorlatba, amely nagyon szigorúan szabályozott, s ha valaki azokat egyszer tiszteletben tartja, teljesen mindegy, hogy mit hisz, közénk tartozik.

- Teljesen mindegy? - kérdezte a férfi meglepetten.

- Igen, bármennyire is furcsán hangzik - sóhajtott Giin. - Biztos vagyok benne, hogy a hozzánk tartozók legalább felét, de inkább kétharmadát, egyáltalán nem érdekli a vallás, annak ellenére, hogy az életmód, amelyet él, szociológiai szempontból vallásosként írható le, mivel templomba jár, több-kevesebb rendszerességgel tanulmányozza a közösség szent könyvét, betartja a közösség által megkövetelt viselkedési, étkezési és egyéb elvárásokat, és aláveti magát a vallásos elveken alapuló igazságszolgáltatásnak.

Abszolút értetlenség ömlött el a férfi arcán, gondolatain.

- De hát ha nem hisznek, akkor miért csinálják?

Giin nem tudott egy kis nevetést visszafojtani.

- Ó, azt nem mondanám, hogy nem hisznek. Hisznek ők, főként életmódjuk felsõbbrendûségében, a hagyomány szentségében, a család fontosságában meg ilyesmikben. Nekik ez a természetes, mert ebben nőttek fel, s amíg betartják a szabályokat, senki nem követeli meg tőlük, hogy az alapvetõ vallási elveket igaznak tartsák - bár még az is kijelenthetõ, hogy ezeket az elveket igaznak tartják, csak éppen ezek transzcendens hátterét tekintik fölöslegesnek.

- Ez igazán érdekes - bólintott a kormányzó, s lassan tovább indultak. - És a vezetők? Azoknak azért csak kell hinniük, nem?

- Igaznak kell tartaniuk azokat az alapvetõ értékeket, amelyekre a Kaven épül.

- És a hit?

- Arra sosem kérdezünk rá. Az annyira kevéssé megfogható, s mindenkinél annyira más. Nem lehet rá igazi definíciót találni. Mit kelljen hinni: azt, hogy Isten létezik? Vagy azt, hogy hatással van az életünkre? Vagy azt, hogy rendelkezik bizonyos, nagyon is emberi tulajdonságokkal, ahogy például a keresztények és a muszlimok beszélnek róla, hogy könyörületes, jóságos és türelmes? Vagy éppen ellenkezőleg, nagyon is elvont teológiai és filozófiai konstrukciók elfogadását várjuk? Azt, hogy ő egyszerre egy és három, és hogy Jézusban az isteni természet az emberivel együtt, de azzal nem elvegyülve volt jelen? Esetleg olyan hittételek elfogadását, mint a jövendő élet és az utolsó ítélet és az igazhitűekre váró örök gyönyörök? Esetleg mindezt együtt? - megálltak az iroda ajtaja előtt, de Giin érezte, hogy a kormányzót nagyon érdekli a kérdés.

- Azt tanácsolom, Giin-ra, folytassuk ezt a párbeszédet belül, amíg a kötelezõ kávé meg nem érkezik. Dolgozni ráérünk azután is. - A hivatal ajtaja kitárult előttük. - Fáradjon be, kedves barátom.

Helyet foglaltak a kényelmes fotelokban, s a kormányzó két kávét kért a titkárától. A rövid párbeszéd alatt Giin körülnézett a puritánul berendezett irodában.

- Szóval? Aki hisz, az miben hisz akkor? - zökkentette ki merengésébõl a kérdés.

- Azt tudja, Teilliennuwa kormányzó, hogy a kaveni szent könyv és vallás a Biblián alapul - kezdte Giin. A férfi bólintott. - Alapvető elgondolásaink és értékeink így a kereszténységhez állnak legközelebb.

- Azt hiszem, ez ellen mind a katolikus, mind a különálló egyházak élénken tiltakoznának - mosolyodott el a kormányzó. - Bár én muszlim vagyok, tudom, hogy azt mondják, hogy a maguk vallása kicsúfolása a Bibliának.

- Ennek a megtárgyalásába most talán nem mennék bele - mosolyodott el Giin is. - De a Bokra már tényleg nem hasonlít a Bibliára. Míg a Biblia erősen kötődik a Földhöz, ahol játszódik, és nem érthetõ meg a korabeli történelem és kultúra ismerete nélkül, a Bokra a mi hagyományainkhoz és történelmünkhöz kötődik erősen. A könyv mottója azonban mégis bibliai: "Aki azt mondja, hogy Jézushoz tartozik, annak úgy kell élnie, ahogy ő élt." Azt hiszem, ez az álláspont magyarázhatja azt, hogy miért a gyakorlat az elsődleges. S nem szabad elfelejteni azt sem, hogy bár a filozófia és a teológia művelése később magas szintre fejlődött Niesen, a kezdet mégiscsak egy kutatóexpedíció volt, amely természetesen nem teológusokból állt, hanem más, sokkal gyakorlatibb tudományok szakembereiből.

- De csak van valami, amit hinnie kell annak, aki üdvözülni akar! - erősködött a kormányzó, s Giin megadóan sóhajtott.

- Nos, ha ennyire erőlteti, akkor talán azt, hogy felelősek vagyunk egymásért, nem csupán magunkért, ugyanúgy, ahogy Jézus is felelősséget vállalt értünk, még halál árán is. S aki nem így él, az Isten szemében utálatos.