Az Időcsodák tetralógia

"A Mi lett volna, ha…? kérdést sokszor feltesszük magunknak könyvek kapcsán. Mi lett volna, ha az egyik szereplő mégse megy valahová, vagy épp másképp dönt. Ilyesmivel fejben sokszor eljátszottam már, de általában erre a kérdésre nincs válasz, mert az írók megírják a saját elképzelésük szerint a történetet, ők vezetik a cselekményt, alakítják szereplőik sorsát, az olvasó pedig csak befogad, és csak fejben ötletelhet azon, mi lenne ha valami egészen másként zajlana, és ez milyen változásokat indíthat el. A Csodaidők-tetralógia szerzője azonban másképp gondolta, és megalkotta saját történetének alternatív univerzumát, amivel elképesztő távlatokat nyitott a szereplők sorsának elkanyarításához, aminek csak a képzelet szabhatott határt. Persze, nehéz jól, olyanra csinálni, hogy a változás hihető legyen. Görgey Etelka, írói nevén Raana Raas ezt fejlesztette tökélyre az Időcsodákkal. Ennek a sorozatnak az első kötete az Elágazó utak, ami egy ponton, az egyik szereplő döntése miatt elválik a Csodaidőktől, és elképzelhetetlen távlatokat nyit ezzel.
Az Időcsodák-tetralógia ugyanis nem csak egy bőrlehúzás a szerző kedvenc univerzumáról, hanem annak kitágítása, olyannyira, hogy szereplői a végére teljesen más utakat járnak be. Az alapok, a keret változatlan, viszont a világ és a szereplők sokkal árnyaltabbak, a jellemek húsbavágóbbak, és a Csodaidőkben megismert társadalmi berendezkedéssel, a Kavennel kapcsolatos ismeretek is sokkal bővebbek. A világ tehát kitágul, és magához igazítja a szereplőit is. Mindezt a szerző ismét kitűnő érzékkel tárja az olvasója elé.
A szerző stílusának finomodása és letisztultabbá válása nemcsak itt, de az egész regényen érzékelhető. A szöveg kiforrottabb és érettebb, látszik, hogy nagyon sokat fejlődött a Csodaidők megírása óta, gördülékenyebben olvasható. Teljesen eltűnt az anyatetralógiában néhol fellelhető alkalmankénti nehézkesség. Könnyedebb lett, ami a már ismerős részeken is érződik. Bár e változásokba az is belejátszhat, hogy az ebben a történetben szereplő Raana Raas, aki a történet szerint a könyvet írja, ugyancsak egy teljesen más személyiség, mint a párja a Csodaidőkben, ami újabb pluszt adhat az eltérésekhez.
Ehhez kapcsolódik a karakterek apró eltérése a Csodaidőkhöz képest, ami nem is annyira változás, mint inkább igazítás a megváltozott körülményekhez, ami szükséges, hogy ebben az új felállásban is működjenek. Mert Judy, Giin és Yaan alapvetően ugyanazok az emberek, csak bizonyos döntéseik mások, illetve az őket alakító események máshogy következnek be, ezért a világ ábrázolása is kicsit más körülöttük" (https://moly.hu/ertekelesek/5627175)

"Az irodalomban nincs ”mi lett volna, ha”. Felesleges feltenni azt a kérdést, hogy mi történt volna másképp, ha ez és ez a szereplő nem ezt és ezt a döntést hozza. Az irodalomban minden a szerző szándékai szerint történik, így hozva létre egy kerek, összefüggő alkotást.
Az irodalomban csak akkor van értelme feltenni a ”mi lett volna ha” kérdését, ha maga a szerző teszi fel.
A már mindent megcsináltak elv szerint már ezt is megcsinálta valaki valahol, de én még nem találkoztam hasonló kísérlettel, úgyhogy eléggé nagy kíváncsisággal olvastam az Időcsodák első kötetét (szerencsés módon éppen a Csodaidők első kötetének újraolvasása után).
Elég jól lekövethetőek az apró, szinte hajszálnyi eltérések okozta, annál nagyobb változások a cselekményben. Minden változás logikusan következik egymás után, egyre inkább szétnyitva a képzeletbeli ollót, amivel a két kötet cselekményszálainak szétválását lehetne modellezni. A legnagyobb változás talán a szereplők viszonyaiban történik, és ezek a megváltozott viszonyok hozzák aztán magukkal a konkrét történéseket is. Az előző kötet legnagyobb erősségének is a szereplők közötti viszonyok alakulásának leírását tartom, ez itt is megmaradt, jól látjuk, mennyire hatnak a szereplők életére ezek a viszonyok.
A stílus, a világ, a szereplők megmaradtak, így nagy meglepetés nem éri azt, aki a Csodaidők ismeretében olvassa a könyvet – már persze olyan értelemben, hogy ha azt szerette, valószínűleg ezt is fogja. Persze meglepetések vannak bőséggel, de bevallom, nekem azért mindig a Csodaidők marad A Történet, és néha furcsa volt ezt a könyvet olvasni, mert egy-két dolgot csak nem tudtam megszokni. (...)
A könyvön nem lehet fogást találni, olyan értelemben, hogy megtartja az ígéretet: ez a könyv tényleg nem az a könyv, ez a történet, nem az a történet. Ahogy írtam, én még nem találkoztam hasonlóval, így valóban egy élmény volt ezt olvasni. Kicsit furcsa, kicsit más, de nagyon izgalmas és élvezetes.
Az öt csillag jár egyben az ötletért, de a megvalósításért is. (https://moly.hu/ertekelesek/945856)