Ahogy múlik az idő, egyre nagyobbra nő a különbség aközött, ami volt, és ami lehetett volna…

Az Időcsodák „mi lett volna, ha” univerzumában a három főhős most már egészen más helyzetből próbál ellenállni az életére törő hatalomnak.
Judy safirnak készül, de tőle független események miatt újra és újra tanulmányai megszakítására kényszerül. Eközben, bármennyire szeretne távolságot tartani az őt és apját visszautasító Raas családtól, egyre közelebb kerül hozzá.
Giin, akit korábban családja a Kavenen kívülre szorított, ezúttal a kiszakadtak közösségéből is kihullik, és koholt vádak miatt börtönbe kerül.
Yaan – érzései szerint hiába – próbál megfelelni szűkebb és tágabb családjának, egyre nagyobb bukásokkal kell szembenéznie.

A háború pedig közeledik.

Moly.hu értékelések átlaga: 96%. A 7. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján.

Néhány vélemény

"Nehéz elfogulatlanul írnom erről a műről, mert Raana Raas univerzumának eddig olvasott hat kötete közül (a Csodaidők négy kötetét is beleértve) eddig az Ellenállók a kedvencem. Ahogy az Elágazó utakról szóló cikkben írtam a szereplők erőteljesebben fejezik ki az érzéseiket, emiatt az események is sokkal intenzívebbek, és jobban hatnak az olvasóra, mint a Csodaidők-tetralógia esetén. Habár annak második kötete, a Kiszakadtak sem volt egy pillekönnyű olvasmány, de az valahogy mégsem hatott annyira intenzíven, mint az Időcsodák második része, az Ellenállók. Úgy éreztem, hogy a szerző ezúttal teljesen elengedte magát, és minden elképzelt (vagy valóságban gyökerező) vad ötletét megvalósította, amivel iszonytatóan gyönyörű, egyben kegyetlen regényt alkotott.
A történet ugyanis egyszerre szép és megrázó, ugyanakkor elgondolkodtató is. Nem először olvastam ezt a részt, mégis minden egyes alkalommal szétszed és összerak, és belül mindig jóízűt bőgök rajta, főleg az utolsó hat fejezetén. Nem tudom, ez a rész hogy sikerült ilyen intenzívre, és mit érezhetett, gondolhatott a szerző írás közben, de az a pár fejezet (természetesen az előzőek is!) valami zseniális. Mindig fáj olvasni ezt a könyvet, ugyanakkor annyira szeretem, hogy időről időre muszáj elővennem. Közben mindig elgondolkodom a saját életemen is, és a szereplők példáját követve végül mindig elemzés lesz a vége, így a végeredmény mindig nagyon érdekes utazás lesz a regény univerzumán belül és a saját agyamban is." (https://moly.hu/ertekelesek/5794042)

"Az Időcsodák ("a chill változat") első kötetében kihullik a korábbi ciklus intrikusainak nagyobbik része, ezen jólesően lehet kárörvendeni – és én meg is tettem. Sokkal árnyaltabban mutatkozik meg a Kaven és a többségi társadalom viszonya (csupa-csupa boncolgatható szociopolitikai probléma, csamm-csamm), meg kiderül, hogy a nagycsalád sem fenékig tejfel, de összességében az olvasó úgy érzi, hogy ahhoz képest olcsón megúszta.
Éééééés akkor jön a második kötet, és felülünk az átfordulós hullámvasútra. Az első kocsiba. Ahonnan valaki kiszerelte a majrévasat. És a legjobb az egészben az, hogy egyetlen csavaros háttérsztorijú operett-főgonosz sem kell az egészhez. Eta, akárcsak Vinkó Szilárd, tudja, hogy a legborzalmasabb dolgok az életben azért történnek, mert az emberek emberek. Nincs olyan, hogy Gonosz; az túl egyszerű lenne. És ez az idő összes nadrágszárára igaz.
Az emberbül nem lesz szalonna (se) változat. Haha." (https://moly.hu/ertekelesek/2044854)

"Ez. Nagyon. Fáj.
Kegyetlen. Zseniális." (https://moly.hu/ertekelesek/1214480)