Bár az Olvasót nyilván nem az író érdekli, hanem a könyv, aminek a folytatása nem és nem jön. De nem tudok írni. Éveken keresztül az írásban éltem az életemet, oda menekültem egy rossz párkapcsolat elől (és rontottam ezzel tovább a kapcsolatot), oda kerültek az érzéseim, az energiáim, sőt, a szeretteim egy része is odaát volt.

Aztán úgy döntöttem, hogy „idekint” is szeretnék élni egy kicsit. És nemcsak én szeretném így. Emiatt viszont a Csodaidők-Időcsodák szereplői távolabb kerültek tőlem, s a könyv az életem helyett egy feladat lett, amelyet be kell fejeznem.

Be is fogom, de nyárnál előbb semmiképp, mert egyszerűen nincs időm: megváltozott a családi állapotom, a lakhelyem és a munkahelyem, egyelőre még a helyemet keresem, és csodálkozva tapasztalom meg, hogy néha az életben is megesik olyasmi, mint a regényekben. Mármint nemcsak a rossz, hanem a jó is. (Nem, nem lett minden fenékig tejföl. Csak színesebb.)

Köszönöm a türelmeteket, a biztatást.

Eta

2020. Nagyböjtje